Óvó néni jegyzetei

Óvó néni.blog.hu

Óvó néni.blog.hu

Az óvodaalapító és Beethoven története

A "Halhatatlan kedves" - vajon ki lehetett?

2014. december 30. - Óvónéni

Beethoven halálának másnapján: "Beethoven sógornője és unokaöccse az értékpapírokat kereste, egy szekrény titkos rekeszében a részvényeken kívül két arcképet talált, Brunszvik Terézét és unokatestvéréét, Guicciardi Giuliettáét. A grófnők arcmása mellett három áradóan szerelmes levél. Név nincsen a szövegben, csupán az egyikben szólítja meg így az ismeretlent: Halhatatlan kedvesem. A dátum Beethoven gyakori szokása szerint nem jelzi az évet, csupán a hónapot és napot, július 6. reggel, július 6. este és július 7.

Megindult a találgatás. A két grófnő megközelíthetetlen.

Hallgatnak."

De ki is volt Brunszvik Teréz?

 - Az ELSŐ magyarországi óvoda megalapítója

 - Felismerte és azt hirdette, hogy "A korai nevelés a legfontosabb! Az, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére."

 - 1824 : Az első karácsonyfa állítás időpontja Magyarországon szintén Brunszvik Teréz nevéhez fűződik. 

 - Soha nem született vér szerinti gyermeke, maga döntött így, mégis élete a gyermekek körül forgott.

Felsorolni is képtelenség lenne, mi minden kötődik az ő nevéhez, most kizárólag Beethoven és a kettejük közötti titokzatos kapcsolatára szeretnék kicsit bepillantást nyerni.

Dániel Anna: Teréz küldetése / részlet /

Beethoven művészetének rajongója s a Mester hű látogatója, Schindler 1840-ben megjelent Beethoven-életrajzában Guicciardi Giuliettát - akinek Beethoven a Cisz-moll (Mondschein) szonátát ajánlotta - véli a "halhatatlannak". A Gallenberg grófnévá lett Giulietta sokáig így élt a köztudatban, mindmáig, amíg A. W. Thayer alapos kutatómunkáról tanúskodó háromkötetes Beethoven-életrajzában (1866-1879) kimutatta, hogy a három levél 1806-ban íródott, Giulietta pedig 1803 óta Gallenbergnéként Nápolyban élt. Thayer erősen valószínűnek tartja, hogy a halhatatlan kedves Brunszvik Teréz grófnő, akinek a titkos rekeszben talált olajfestésű miniatűrképén a következő ajánlás olvasható: "A ritka lángelmének, a nagy művésznek, a jó embernek B. T."

Thayer szerint Beethoven Pöstyénről írta szerelmes leveleit Teréz grófnőnek. A kutató számos ténnyel támasztja alá feltevését. Hivatkozik Beethoven 1807 májusából kelt levelére Brunszvik Ferenchez, amelyben azt írja: "Küsse deine Schwester, Therese." Persze a mondat kétféleként értelmezhető: "Csókolom Teréz nővéredet", vagy "Csókold meg Teréz nővéredet". Igaz, az utóbbi is meghitt kapcsolatra vall.

Thayer további bizonyítéka, hogy két év múlva a Martonvásáron időző Beethoven Teréznek ajánlja a Fisz-dúr szonátát - ezt a művet kiváltképpen nagyra tartotta. A következő esztendőben úgy tűnik, hogy elsimultak a házasság elé tornyosuló akadályok, folytatja a feltevését Thayer.

Melyek ezek az akadályok? A Brunszvik család húzódozása? Beethoven anyagi helyzete? Annyi bizonyos, hogy Beethoven arra kéri Koblenzben élő barátját, hogy Bonnból sürgősen szerezze be és küldje el keresztlevelét. De a továbbiakról semmi adat nem maradt ránk, a Mester egy régi híve megjegyzésének kivételével: "Azt hiszem, házassági terve füstbe ment."

komaromi_kacz_endre_beethoven_martonvasaron_1930_as_evek.jpg

Thayer feltevését alátámasztja a Fisz-dúr szonáta, a születési bizonyítvány beszerzése, ellene szól, hogy a Brunszvik Teréznek ajánlott zenemű megjelenése után neve alig fordul elő a Mester leveleiben, de barátsága Ferenc gróffal haláláig tart. Vajon nem rejtették-e el vagy nem semmisítették-e meg Brunszvik Teréz és Beethoven levelezését, annak okán, hogy titkot tartalmazott? - veti fel a kérdést a zenetörténész.

Talán ez a megjegyzés indította el az alaptalan mendemondát, hogy Brunszvik Teréz gyermeket hozott volna világra Beethoventől. Teréz naplójának Beethovenre vonatkozó részei cáfolják ezt a hipotézist.

Thayer lelkiismeretes kutatásokon alapuló feltevését Teréz és Beethoven egybekelési szándékáról bizonyosságként közölte Mariam Tenger 1890-ben megjelent könyve: Beethoven halhatatlan kedvese. A személyes közléseken alapuló, nagy port felvert írásban a szerző előadja, hogy Teréz és Beethoven Martonvásáron 1806 májusában eljegyezte egymást, mégpedig titokban, csak Ferenc gróf tudtával. Beethoven az Akarod-e nekem adni a szíved kezdetű Bach-dalt játszotta volna szerelmi vallomásként, s az eljegyzés után Balatonfüredre utazott, onnan írta híressé vált három levelét menyasszonyának. A négy esztendeig tartó mátkaság alatt - Tenger szerint! - sok levelet küldött arájának, s mindegyikhez örökzöld csokrocskát mellékelt. Az egyiket Teréz papírra tűzve megőrizte ezzel a francia felirattal: A Halhatatlan - Halhatatlan Luigijének (L'Immortelle à son Immortelle - helyes franciasággal à son Immortel). Thayer és Mariam Tenger könyveinek alapján a Nobel-díjas francia író, Romain Rolland Beethoven élete című szép munkájában Terézt Beethoven titkos menyasszonyaként, a neki rendeltetett lelki társként ábrázolja.

Alfred Kalischer berlini zenetörténész 1891-ben megjelent kiadványában: Beethoven halhatatlan kedvese, Giulietta Guicciardi vagy Thereze Brunswik? - ízekre szedi Tenger állításait. Az eljegyzés romantikus története elejétől végéig légből kapott. 1806 májusában Beethoven nem járt Martonvásáron, július ötödikéig Bécsben tartózkodott, Teréz pedig ez időben Erdélyben, sógora, Teleki Imre kastélyában volt.

Ugyancsak cáfolja a mátkaságot a La Mara néven író Marie Lipsius alapos zenetörténész - Liszt leveleinek sajtó alá rendezője -, aki több ízben járt Magyarországon, és a Brunszvik utódok körében végzett kutatásokat. Igaz, eleinte ő is az eljegyzés mellett állt ki, de aztán arra a következtetésre jutott, hogy a három levél nem Brunszvik Terézhez szól, jóllehet a miniatűr őt ábrázolja. La Mara Jozefinben, Teréz húgában véli megtalálni a titokzatos "halhatatlant".

Aztán megint továbblépett a kutatás. Czeke Marianne, Brunszvik Teréz naplói egy részének sajtó alá rendezője a nagy kutatómunkát igénylő kritikai kiadás egyik jegyzetében megírja, hogy Beethovennek a rejtőzködő "halhatatlanhoz" írt három levele az akkoriban Ausztriához tartozó Teplitzből származik, mégpedig 1812. július hatodikáról és hetedikéről. A megállapításhoz nem fér kétség, mert a fürdőhely Jelentőprotokolljában ott szerepel Beethoven neve, valamint Esterházy hercegé is, akiről az egyik levélben említés történik. Czeke Marianne a napló és Brunszvik Teréz egyéb töredékes életrajzi munkái, feljegyzései alapján azt fejti ki, hogy köznevelésünk nagy egyénisége nem volt, nem lehetett a halhatatlan kedves. S aligha fogadhatjuk el hitelesként azt a jelenetet, amelyet egyik-másik életrajz közöl, így Brodszky Ferenc 1976-ban megjelent Ludwig van Beethoven életének krónikája is, amely szerint a süket Beethoven könnyezve csókolta Teréz portréját. Ezt a jelenetet Surányi Miklós is megírta Széchenyi István regényes életrajzában.

Mindmáig nem tudjuk bizonyossággal, ki volt a halhatatlan kedves.

 -

Beethoven és a halhatatlan kedves

Levél a "Halhatatlan Kedves"-hez

Forrás: http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/beethoven/halhatatlan.html

 

1827. március 27-én, a zeneköltõ halálát követõ napon a hagyatékát lajstromozók érdekes Beethoven-levélre bukkantak: egy ceruzával írt szerelmes levélre, amely a Heiligenstadti végrendelet és két nõi miniatûr arckép társaságában rejtõzött egy titkos fiókban. Három részbõl áll (ezért is tartották sokáig három külön levélnek), Beethoven ugyanis egy bizonyos július 6-án, hétfõn reggel kezdte írni, aztán este folytatta, s csak másnap reggel fejezte be. A levélen évszám és helymegjelölés nincs, a címzett neve sem szerepel rajta. A levél érdekességét fokozza, hogy Beethoven hagyatékában maradt fenn. El sem küldte talán, vagy mégis, csak késõbb visszakapta? Nem tudjuk. De becses emléke volt, annyi bizonyos, hiszen haláláig nem vált meg tõle.






 

" Július 6-án reggel - Angyalom, mindenem, Énem! - Ma csak néhány szó, éspedig ceruzával - (a Tiéddel). Csak holnap fogom tudni biztosan, hol lakom: milyen méltatlan idõpazarlás is az efféle! Miért e mély bánat, mikor a kényszerûség beszél? Fönnállhat-e másként szerelmünk, mint áldozatok árán, azzal, hogy semmit sem kívánunk? Megváltoztathatod-e azt, hogy ne légy egészen enyém, én se legyek egészen a Tiéd? - Ó, Istenem, tekints a szép természetre, és nyugtatsd meg a kényszer miatt háborgó kedélyeket. A szerelem mindent követel és joggal: így vagyok én Veled, Te velem. Csak nagyon könnyen elfelejted, hogy nekem magamért és Érted kell élnem. Ha teljesen egyesülnénk, éppoly kevéssé éreznéd e fájdalmas tényt, mint én. - Utazásom rettenetes volt - csak tegnap hajnali négy órakor érkeztem ide. Minthogy nem volt elég ló, a posta más utat választott, de mily rettenetes utat! Az utolsó elõtti állomáson figyelmeztettek, ne utazzam éjjel, s ijesztgettek egy erdõvel, de ez csak felingerelt - pedig nem volt igazam. A kocsinak össze kellet törtnie a rettenetes úton: feneketlen, puszta országút! Négy olyan postakocsis nélkül, amilyenek rendelkezésemre állottak útközben, végem lett volna. Esterházynak a másik idevezetõ rendes úton ugyanolyan sorsa volt nyolc lóval, mint nekem néggyel. De legalább némi örömöm volt, mint mindig, ha szerencsésen kiálltam valamit. - No de most gyorsan - vissza a külsõségekrõl a lelkiekre! Remélhetõleg nemsokára látjuk egymást. Ma sem közölhetem Veled észrevételeimet, amelyeket néhány nap alatt életemre vonatkozólag tettem. - Ha szíveink mindig közvetlenül egymás mellett volnának, biszonyára nem tennék ilyeneket. Szívem tele van sok mondanivalóval részedre. Ah, vannak pillanatok, amelyekben úgy érzem, hogy a beszéd még semmi. Vidulj föl, maradj az én hûséges, egyetlen Kincsem, Mindenem, miként én a Tied vagyok. A többit, ami velünk legyen, aminek velünk történnie kell, az isteneknek kell küldeniök.

Ludwig van Beethoven, 1820Hû Lajosod

Hétfõn este, július 6-án. - Szenvedsz, Te, legdrágább lényem. Éppen most értesülök arról, hogy a leveleket kora reggel kell feladni, hétfõ és csütörtök az egyetlen nap, amelyen innen posta indul K-ba. Szenvedsz. - Ah, ahol én vagyok, ott vagy Te velem. Magammal és Veled beszélek. Tedd lehetõvé, hogy Veled élhessek! Milyen élet!!! Nélküled - üldözve itt-ott az emberek jósága által, akik az enyémet éppoly kevéssé akarják szolgálni, mint én az övékét. Az embereknek ember iránt való alázatossága fáj nekem. - És ha magamat a mindenséggel összefüggésben tekintem, mi vagyok én és mi az, akit a legnagyobbnak neveznek! És mégis, ebben is az ember istenisége nyilvánul meg. Sírok, ha arra gondolok, hogy valószínûleg csak szombaton kapod tõlem az elsõ hírt. - Bármennyire szeretsz is, én még jobban szeretlek. - De ne rejtõzz el sohase elõlem. - Jó éjt! Fürdõvendég lévén, le kell feküdnöm. Ó, Istenem - Olyan közel! Olyan távol! Nem valóságos mennybolt a mi szerelmünk? - De olyan erõs is, mint az ég bástyái.

http://www.bgrg.sulinet.hu

Jó reggelt! Július 7-én. - Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántadvaló hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell ávol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghûbb szívét a Te szeretõ Lajosodnak.

örökké a Tiéd
örökké az enyém
örökké a miénk
L."

 

A televízió hatása a gyermekre, avagy:

Hogy a mozi ne lopja el a lelkünket!

 

Al Pacino, a világhírű színész, aki valamennyi szerepére készülve alapos előtanulmányokat folytat a szereplők személyiségének tökéletes megformálása érdekében, nemrég nyilatkozott:

" Azt hiszem évekig depressziós voltam...Úgy beszéltem, ettem, lélegeztem, mint a szereplők, akiket megtestesítettem...Látom, hogy sok fiatal színésszel is ez történik...

A szerepeik pszichológiailag elárulják őket.

Tőlem a mozi majdnem ellopta a lelkemet.

Vajon a nézők, különösen a gyermeknézők lelkével mi a helyzet?

A XX. század végén Magyarországon szinte egyetlen háztartásból sem hiányzik a televízió. A televízió egy sajátos jelenség, amelynek specifikumait a következőkben foglalhatjuk össze:

 - Indirekt kommunikációs eszköz

 - Egyirányú a kommunikáció

 - Intenzív hatású: gyors téma - és képváltások

 - Több érzékszervre hat egyidejűleg

 - Szimbólumokat használ

 - Nehéz felfogni, követni, megérteni

A közérthetőség különösen a gyereknézőknél lényeges. Az egyirányú kommunikáció következtében nem tudni, mit és mennyit értett meg a filmből a néző, s a gyermek hiába kérdez a televízió nem váhttp://szabadonebredok.info/wp-content/uploads/2014/09/5579601489_63d72a971e_z-258x300.jpglaszol. Az érzelmi megnyilvánulásokat a megfigyelés módszerével videón rögzítettük:

A felvételeken jól látható, milyen érzelmeket kelt a gyermekben a " Tom és Jerry" ill. " A bolygók kapitánya " c. rajzfilm megtekintése. Az együttérzés, az aggódás, a szorongás egyértelműen felismerhető a gyerekek mimikáján, gesztusain, testtartásán, hangos érzelmi kitörésein: a tágra nyílt szem, a merev kétségbeesett arc, a tic, az összeráncolt szemöldök, az ujjszopás, a felhúzott lábak, az előregörnyedő testtartás a szorongás különböző mértékére utalnak, a mosoly, az arc kisimulása, a nevetés a feloldódásra, az örömre engednek következtetni.

Tükröződik a káröröm is.

Milyen erkölcsi normákat közvetít a film? Mi a tanulság? Mi a mondanivaló?

" Kicsi a bors, de erős" vagy " Egységben az erő"?

Ki a jó, és ki a rossz? A macska, az egér, vagy a kutya? Egyik sem!

Egyformán viselkednek, hasonló mértékben agresszívek. A szemet szemért - fogat fogért elv érvényesül.

Részlet: Balogh Éva főiskolai adjunktus előadásából

 

Nyáry Krisztián: Igazi hősök

772699_2.jpgAjándékba kaptam, letehetetlen a könyv, valóban igazi hősöket ismerhetünk meg.

Az én személyes - kedves hőseim: / talán a hivatásomból adódóan :) /

  1. Veres Beniczky Hermin / Az iskolateremtő /

„Saját lakását alakította át iskolává…első évfolyamba mindössze 14-en jelentkeztek, közülük hetet el is vittek a szüleik, amikor eladósorba kerültek.

Az első elismerések külföldről érkeztek…ezután már sorban íratták be lányaikat a polgári és nemesi családok…”

„ 1895-ben éppen azon a napon halt meg, amikor a kormány megnyitotta az egyetemeket a nők előtt. „

  1. Ezzel a dátummal el is értünk a második hősnő (m )höz:

Hugonnai Vilma / Az első magyar diplomás nő /

„ Az első magyar orvosnő húsz évig küzdött azért, hogy a nők is szerezhessenek diplomát Magyarországon.

„ Minden egyetemet végzett magyar nő neki köszönheti a diplomáját.”

és még egy hős: Madzsar József / A könyvtárteremtő orvos – polihisztor /

„…Kora reggeltől a Fővárosi Könyvtár aligazgatójaként dolgozott, ahol ő hozta létre a fiókkönyvtári hálózatot, az első gyermekkönyvtárat…..”

 

Igazi hősök

33 magyar

Halassy Olivér, a világ első paralimpikonja

Papp László, akitől elvették a világbajnokságot

Elek Ilona, az első magyar olimpiai bajnoknő

Petschauer Attila, aki egyedül megnyerte az olimpiai csapatversenyt

Kozma László, az első magyar számítógép – konstruktőr

Bay Zoltán, a fizikus, aki megérintette a Holdat

Semmelweis Ignác, az anyák meggyilkolt megmentője

Papp Simon, a világ legjobb olajkutatója

Bányai Júlia, a szabadságharc női századosa

Pálinkás – Pallavicini Antal, aki csak katona akart lenni

Lenkey János, az elfeledett aradi vértanú

Ganz Ábrahám, a svájci öntőmester, aki naggyá tette a magyar ipart

Széchenyi Ödön, Isztambul magyar tűzpasája

Kner Izidor, aki létrehozta a világ legjobb nyomdáját

Sina Simon, az arany ember, akinek nem hagyták, hogy magyar legyen

Baumgartner Ferenc Ferdinánd, aki a magyar íróknak adta a vagyonát

Feinsilber Róbert, a szegények szélhámos megmentője

Bulyovszky Lilla, az első magyar színpadi világsztár

Cziffra György, a zongoraművész, aki mindig képes volt felállni

Simon Jolán, az avantgárd színésznő, akiért rajongtak a munkások

Rátz László, aki a világ legnagyobb tudósait tanította

Veres Beniczky Hermin, az iskolateremtő

Madzsar József, a könyvtárteremtő orvos – polihisztor

Hugonnai Vilma, az első magyar diplomás nő

Lakatos Menyhért, aki munkát és hitet adott a cigányoknak

Gozsdu Manó, aki két zászlót tartott a kezében

Horváth Mihály, az ötgyermekes forradalmár püspök

Sárközi Márta, a műszövőnő, aki szétosztogatta az életét

Haynal Imre, a szívgyógyász, aki soha nem hátrált meg

Angyal István, 1956 kommunista mártírja

Sztehlo Gábor, a lelkész, aki köztársaságot adott a gyerekeknek

Slachta Margit, az első női képviselő

Ocskay László, a magyar Schindler

 

 

Jókai Mór: A koldusgyermek


arva-kisfiu-almaval.jpgKARÁCSONYI TÖRTÉNET

Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forrólázt kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős.

Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: „mármost ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?”

A szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél, ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz? mit keressz itt? takarodjál innen!”

El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövőmenő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni. Aki mai világban akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánaszalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok aztán csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.

Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor, öreg gyümölcsárus-asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. Ez csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán mármost eredj haza!

A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz, s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.

Akkor pedig már este volt, és este nagyvárosban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú úgy elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bemenni; őreá sehol sem vártak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.

Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: „édesanyám”.

Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél! s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya!

Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bús szegényke, ismét nekiadta ételmaradékát. Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öregasszonyt.

Ötödnap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek, mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.

A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól (nagyobb urat nem mert megszólítni):

– Hol van most a jó néne?

– Ma nem fog itt árulni, fiam, – felelt neki a koldus – mert ma ünnep van.

– De hát miért van ünnep?

– Mert ma született a Jézus, látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.

Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű úr között.

Valami nagy tiszteletreméltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a gyermekeket mindig.

Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletreméltó férfi beszélt.

Egész estig mindig talált templomot nyitva; este azután azokat is becsukták, s ő ismét az utcán maradt.

Annyi ablak ki volt világítva, az utcákon fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.

A kis árva úgy el tudta azokat nézni.

Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, ki-ki vitte haza, kisfiának, kisleányának – amit a kis Jézus küldött nekik.

Olyan szép a kis Jézus születésnapja!

Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, akik meleg kályha mellett édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!

Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:

– Édes Jézuska, aki úgy szereted a gyermekeket, ha volna szükséged olyan kis szolgára, amilyen én vagyok, vennél engemet magadhoz…

S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését, és elvette őt magához, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek, és felébredt – a mennyországban…

Ti, kik vigadtok s örültök szent karácson napján, emlékezzetek meg azokról, akik éheznek és szomorkodnak!…

1854

Az első karácsonyfa Magyarországon

karacsonyfadisz_1930_-_fortepan.jpg

 

1824 : Az első karácsonyfa állítás időpontja Magyarországon


Brunszvik Teréz az ELSŐ HAZAI ÓVODA megalapítója nevéhez fűződik.


A szokás gyorsan elterjedt, a fákat almával, dióval, ostyával, mézes süteményekkel és cukorkákkal díszítették.


A kép forrása: Fortepan
Karácsonyfadíszek 1930

süti beállítások módosítása