Kosztolányi Dezső leírása szerint
minden gyermek költő,
ám furcsa mód csak néhány felnőtt marad is az -
legtöbbünkben egy idő után elnémul a poéta.
Az óvodás korú gyermek valódi személyiségfejlesztő tevékenységi formája tudniillik a játék,
s az e korban el nem játszott játékokért legalább Szép Ernő panaszos keserűségével siránkozhatunk.
Elmondhatjuk, hogy még nem játszottunk, s játszani szeretnénk mostan - csakhogy későn és reménytelenül.
Végül egy részlet József Attilától:
József Attila: könnyű, fehér ruhába
És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.