„Az elszakadás fájdalmas élmény, éppen ezért magától értetődő, hogy a gyerek az első napokban sír, otthon szeretne maradni, minden lehetséges eszközével tiltakozik az óvoda ellen…”miközben” ez már a tegyél le” időszaka, amikor a gyerek kortársak közé vágyik, és szüleihez való kötődése már jóval gyengébb, mint kisgyermekkorban.” / Ranschburg /
Ranschburg Jenő, nagyon szemléletesen leírja versében, hogy milyen érzések kavarognak a gyermekeknek a lelkében, akik az első napjaikat töltik az óvodában, édesanya nélkül:
Ranschburg Jenő
Első nap az óvodában
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem
Ahol anyu elment
És este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven
Sokáig nézem azt a díszítést
Az ajtókereten
Megelevenedik, és színes mesévé válva
Ott a Hófehérke
És a vasorrú bába,
Meg a torkos farkas,
Ahogy rátámad nagymamára
Aki úgy reszket a félelemtől…
Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!
III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok
És nem szól senki
Egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?
Úgyse mondanám meg ám!
http://ovoneni.blog.hu/2017/08/18/elso_nap_az_ovodaban_817
