"Betűkbe zárt alakok vagyunk,
s éljük a sorsot, amelyre szántak.
Kitalált mese álmai, képei
vagyunk csak, nem egyebek,
egyikünk se tud újat teremteni,
se bölcs, se király, se gyerek.
De létezik egy hely, túl Fantázián,
a neve kinti világ."

(Részlet Michael Ende A végtelen történet
c. művéből; ford: Hárs Ernő)

Az olvasás során képzeletünk segítségével képesek vagyunk utazni, és egy olyan új világot teremteni, felfedezni, bejárni, amely előtte nem is létezett.

A gyermek képzeletében is megszületik a Fantázia birodalma, akárcsak a Végtelen Történetben.

Éppen ezért ugyanannak a szövegnek annyi olvasata, változata, belső filmje van, ahány olvasója.

Emiatt jelent nagy csalódást, ha a könyv elolvasása után megnézzük a könyv alapján készült filmet, mert saját belső képeink ütköznek a külső képekkel.

Ha a gyermeket a televízió elé ültetjük....a külső képek azonnal leállítják a belső képkészítés, képáramlás folyamatát, amit a gyermek mesehallgatás közben él át.

Ilyenkor a fantázia nem működik, és a gyermek kreativitása sem fejlődik.