A mese nemcsak szórakozást nyújt a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, és elősegíti személyiségének fejlesztését.

A mese nem azért gyönyörködteti, és nem azért varázsolja el az embert, mert pszichológiai igazságokat fogalmaz meg / bár hatásához ez is hozzájárul /, hanem azért, mert irodalmi értékei vannak, mert műalkotás.

Pszichológiai hatását is csak azért tudja kifejteni, mert elsősorban műalkotás.

Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb, teljességgel attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják leginkább.

Mivel nem tudhatjuk, hogy a gyermeknek melyik életkorban melyik mese jelenti a legtöbbet, nem dönthetjük el, hogy a sok mese közül melyiket mikor mondjuk el neki. Ezt csak maga a gyermek döntheti el, mert csakis ő tudja, hogy a mese milyen erős érzelmeket kelt benne, és hogy mit hív elő tudatából és tudattalanjából.

Ha egy gyermeket nem köt le a történet, ez azt jelenti, hogy életének ebben a szakaszában ezek a motívumok, és témák még nem fontosak számára.

/ Bruno Bettelheim/