Ha fekszünk benn az ágyban

és alszik már a fény,

már régóta nem félünk

a Mackóm sem meg én.

Muskát Zsuzsa: A keskeny, görbe úton című verséből

Átmeneti tárgy: helyettesíti az anyát

• egyszerre szimbólum és valóságos, konkrét tárgy

• A gyermek az átmeneti tárgy segítségével: megtapasztalja az én és nem én szétválasztását • megtanul megbirkózni a feszültségeivel kap támogatást az anyától való leváláshoz, az önállósodásához.

Megtanulja, hogy a frusztráció rövid ideig tart, édesanya visszatér hozzá, amíg vissza nem tér, addig ez az "átmeneti tárgy" helyettesíti az anyát.

Melyek lehetnek a kisgyermek átmeneti tárgyai?

Leggyakrabban a lepedő, a takaró, a kispárna, a ruhapelenka vagy a kendő. Sokszor előfordul, hogy ezen tárgyak csücskeit, egyes részeit szorongatják a végtelenségig.

A puha, kellemes, meleg tapintású kedvenc állatfigurákkal, valamint a kedves mackókkal ugyancsak tartós érzelmi kapcsolat szövődhet.

Ezek a tárgyak vigasztalást nyújtanak, kincs a gyermekek számára, pótolhatatlanok és nem lehet ugyanolyannal / pl. ugyanolyan maci, mert a másik már kopott / helyettesíteni. A kisgyermek ehhez a kopott macijához ragaszkodik erősen.

Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek című könyve arról szól, hogy a nyuszi hogyan válik a kisfiú átmeneti tárgyává.

"Vajon milyen IGAZINAK lenni? kérdezte a Nyuszi. Kell hozzá valami, ami benned zakatol, ami rugóra és kulcsra jár?

Nem attól leszel igazi, hogy ebből vagy abból készítettek, válaszolt a Lovacska. Az egyszerűen csak megtörténik veled.

Amikor egy kisgyerek hosszú, hosszú ideig szeret, és nem csupán azért, mert veled játszik, hanem mert IGAZÁN szeret, akkor te is igazi leszel. És az fáj? kérdezte a Nyuszi. Néha igen, válaszolt szelíden a mindig őszinte Lovacska.

De amikor igazi vagy, nem bánt, ha kicsit fáj."

Nevük is van ezeknek a tárgyaknak:

"Rongyi", "rongyika", "pelus", "csicsikendő" "nyunyó"

Ezek a kedves átmeneti tárgyak csak és kizárólag a kisgyermek tulajdonát képezi! Bármit csinálhat vele, szeretgetheti, ölelgetheti, mérgesen szólhat hozzá, öltöztetheti, de a legfontosabbá számára akkor válik, amikor valamilyen helyzet, szorongást idéz benne elő. Ekkor óriási szükségét érzi, hogy a kedvence mellette legyen.

Óvodáskorban ez kiscsoportban jellemző, először amikor az ajtóban az anyától való elválás történik, később már az alvásidőre csökkenhet az alvókának betöltött szerepe. Forrás: Óvodai Nevelés