"Az iskolára való alkalmasság egyik legfontosabb összetevője a szociális érettség. Mit is értünk ez alatt?

Míg a csecsemő, a kisgyermek ki van szolgáltatva a külvilágnak, a gyermek, ahogy növekszik, egyre kevésbé függ ettől, egyre inkább saját akarata szerint tudja kielégíteni vágyait ; önállósul, nemet mond, próbálgatja erejét, kialakítja saját határait. Viselkedésében felfedezhetjük a szülők hanghordozását, gesztusait.

Játéka egy idő után eljut a szabálytudatot feltételező társasjátékig. Egyre szebben, érthetőbben fejezi ki magát, eltűnnek a kisgyermekes beszéd jellemzői, a selypesség, a pöszeség.

Egyre jobb logikai készséggel, egyre több ismerettel kezd rendelkezni. Képes már hosszabb ideig odafigyelni valamire, elmélyülten végigcsinálni valamit, amit elkezdett, még akkor is, ha az nem olyan érdekes.

Örül a sikernek, nem tereli el minden a figyelmét. Ezáltal kialakul a feladattudata, a feladattartása és munkaérettsége.

Képes a társaival együtműködni, elviselni azt is, ha más van a középpontban. Készségesen válaszol, ha a felnőtt valamit kérdez tőle.

Érdeklődik a betűk, a számok világa iránt, várja az iskolát.

Az iskolaérett gyermek kb. 10-15 perces aktív figyelemre képes. Az érdeklődés mellett az aktív figyelem, a tudatos odafordulás a legfontosabb feltétele minden új ismeretszerzésnek.

A gyermek testi állapota, szintén fontos szerepet játszik az iskolai alkalmasság megítélésénél. Azt a gyermeket tartjuk testileg alkalmasnak az iskolára, aki kb. 110 cm magas és kb. 18-20 kg.

Az alacsony, vékony csontozatú gyermek pszichológiai szempontból iskolaérett lehet, de kortársainál általában fáradékonyabb, hamarabb megbetegszik. "  / Bori Judit közoktatási szakértő /

Iratkozz fel hírlevelemre, hogy ne maradj le a legfrissebb ötletekről és hírekről!