Ki vagyok én? Testünk, érzékszervek, testrészek...
Nemrég láttam egy fotót a neten, nagyon tetszett, gondoltam miért ne próbálhatnánk ki mi is a csoportban, és nagyon kíváncsi voltam a gyerekek reakciójára is.
Ezen a napon csak kétféleképp "szembesültek" :) a gyerekek a testük körvonalával :), az egyik amelyet szerintem majdnem mindenki ismer:
- Egy csomagolópapírra ráfeküdtek a gyerekek, körberajzoltam őket, ők pedig szabadon, tetszés szerint kifestették.
Mi vízfestéket használtunk, csakhamar kirajzolódott egy kisfiú és egy kislány körvonala. Mai napig szenzációs a hatás, ahogyan a gyerekek szembesülnek és látják saját magukat ill. társaikat. Folyamatos csacsogás, beszélgetés, nevetgélés hallatszik, közben pedig mégis elmélyülten festenek. Az egyik legszebb érzés, és öröm így látni őket.
- A másik örömteli játék a kedvencem lett: színes építőkockával érzékeltettük, " ez vagyok én"!
Mutatom a képet:
Mondanom sem kell, ez a tevékenység is nagy sikert aratott. A legszebb az volt, hogy egész délelőtt a szőnyegen maradt az alkotás, egyetlen egyszer nem kértem, hogy vigyázzanak rá, a gyerekek mégis olyan óvatosan kerülgették, annyira vigyáztak rá, hogy így eredeti formájában megmaradjon.
Szeretem ezeket a napokat, amikor én tanulok a gyerekektől, amikor látom, mennyire ragaszkodnak, féltik amit KÖZÖSEN alkottak, kimondatlanul - szinte titkos, hallgatólagos megállapodásként vigyáznak rá....egymásra....
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy ne maradj le a legfrissebb ötletekről és hírekről!
