Olaszországban nőként először szerzett diplomát, később értelmi fogyatékos gyermekekkel kezdett foglalkozni, kiemelkedő eredménnyel.

Új módszereivel olyan sikereket ért el, hogy az értelmi és érzékszervi

fogyatékos gyerekek többsége hasonló eredményekkel végezte el az iskolát,

mint egészséges társaik.

Később egyre nagyobb figyelmet fordított az ép értelmű gyermekek nevelésére. 

Jelmondata:

Ma már természetes, hogy az óvodákban gyermek-méretű bútorok találhatók, és fejlesztő játékokkal játszhatnak a gyerekek. Mindezt már az 1900-as évek elején alkalmazni kezdte Montessori.

A berendezéshez a gyermekek testméretéhez alkalmazkodó asztalokat, székeket helyezett el, a gyermekek tevékenységükhöz az általa kifejlesztett eszközöket használhatták.

Az eszközöket a gyermekek érdeklődésüknek megfelelően vehetik elő, s tetszés szerint használhatják bármeddig.

1898-ban fia született Márió Montessori néven, gyermekét vidéken neveltette.

11 évet kellett várnia, hogy elfogadják egyedül álló anyaként.

1910-ben 40 évesen "Antropológiai pedagógia" című művétől kezdve indul el a nemzetközi sikerek útján. 77 országban ismerik pedagógiáját. 1915-ben meghal édesapja - innentől vállalhatja fiát, akit maga mellé vesz.

1918 novemberében XV. Benedek pápa apostoli áldásban részesítette Montessorit.

1949-ben, 1950-ben és 1951-ben Nobel-békedíjra jelölték, de nem kapta meg.

A város temetőjében a magas fák árnyékában található köralakú síremléken az alábbi felirat olvasható:

" Arra kérem a kedves gyermekeket, akik mindent tudnak, hogy velem együtt munkálkodjanak az emberek közötti megbékélésért és a világ békéjéért."